Ahogy korábban írtam, terhességi diabétesz során az anya inzulin elválasztása nem képest lépést tartani az igényekkel, így a vércukorszint a magzatban és az anyában is egyaránt emelkedik, különös tekintettel az étkezést követőekre (posztprandiális értékekre). A hiperglikémia (emelkedett vércukorszint) önmagában is fokozza a magzati növekedési hormonok elválasztását. Továbbá a vércukorszint emelkedést ellensúlyozandó, a magzat szervezetében nő az inzulin produkció. A magzati magas inzulin szint –lévén, hogy az inzulin egy növekedési hormon- tovább fokozza a magzat tápanyag-, és zsírraktározását is, melynek következtében makroszómia („nagytestűség”) alakulhat ki, mely a kezeletlen gesztációs diabétesz egyik leggyakoribb szövődménye. Makrószómiáról beszélünk abban az esetben, ha a születési súly nagyobb, mint 4000g. A gesztációs diabétesz idejében történő felismerésének, és a kezelés haladéktalan megkezdésének fontosságát adja, hogy amennyiben a terhesség alatt az anyánál kezeletlen diabétesz áll fenn, a makroszómia kialakulásának esélye mintegy 15-45% az euglikémiás (normális vércukorszinttel járó) terhességhez képest. Az előfordulás valószínűsége a rossz vércukorkontroll mértékével arányosan emelkedik. A nem megfelelő szénhidrát anyagcsere mértékével arányosan növekszik a spontán vetélések gyakorisága is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.