Korábbi cikkben már olvashattuk, hogy a vércukorszint emelkedését számos hormon képes előidézni, ám annak csökkentésére egyedül az inzulin képes. A terhesség során fejlődő méhlepény (placenta) a magzat vérkeringését, gázcseréjét és tápanyag felvételét hívatott biztosítani.
A placenta több hormont is termel (ösztrogének, progeszteron, stb.), melyek egy része emeli az anyai vércukorszintet, tehát az inzulinnal ellentétes (kontrainzuláris) hatású. A vércukorszint emelő hatást azáltal fejti ki, hogy a szervezet szövetinek inzulinnal szembeni érzékenységét csökkenti (inzulinrezisztenciát fokozza), azaz azonos mértékű vércukorszint csökkenéshez több inzulin szükséges. A terhesség harmadik trimeszterében a 24 órás átlagos inzulinszint -a méhlepény növekvő hormon termelése miatt- kb. 50%-kal magasabb, mint nem terhes állapotban.
Egészséges szénhidrát anyagcsere esetén az anya hasnyálmirigye elegendő inzulint termel ahhoz, hogy a contrainzuláris hormonhatás ellenére sem emelkedjék meg számottevően az anya vércukor szintje. A terhességek mintegy 6-8%-ában azonban az anya inzulin termelése nem tud lépést tartani a vércukorszint növelő hormonok hatásával, így a vércukorszint –az éhomi vércukor szint is- mind az anyában, mind a magzatban magasabb szinten stabilizálódik, kialakul a terhességi diabétesz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.