Sziasztok!

Komolyan elgondolkodtunk a blog további, tudományos igényű folytatásán, bővítésén. 

Szeretnénk orvosi igényességű, hitelességű bejegyezéseket közzé tenni a továbbiakban. 

Részedről például lenne-e erre igény, szívesen olvasnád-e a legfontosabb információkat a terhességi cukorbetegségről egy helyen?

Kérlek kommentben jelezd!

Amennyiben igen, kevés szabad időmbe beütemezem a blog fejlesztését.

Ha megírod mi érdekelne leginkább, azt köszönöm.

Üdv, DiabDoktor

A nagy magzati méretek miatt a szülés gyakran nem természetes úton, hanem császármetszéssel történik. A terhességi cukorbetegség szignifikánsan növeli a szülés körüli (perinatalis) szövődmények kockázatát; a kezeletlen gesztációs diabétesz a szülés alatti súlyos szövődmény kockázatát a duplájára, a császármetszés szükségességét a triplájára, a szülést követően az újszülött intenzív osztályos észlelés gyakoriságát a négyszeresére növeli, továbbá növekszik a halva születés kockázata is.

Az újszülött kardiovaszkuláris illetve idegrendszerét érintő fejlődési rendellenesség kialakulására is szignifikánsan magasabb esély mutatkozik. Velőcsőzáródási rendellenesség 13-20 szorosa a normális terhességhez képest. Leszögezendő, hogy a születési rendellenességek kockázata nem emelkedik szignifikánsan azon anyák gyermekeiben akiknél a gesztációs diabétesz az első trimesztert követően alakult ki.

A fentieken túl lehetséges újszülöttkori szövődmények:

• szülés kapcsán kialakuló sérülés: a nagyobb magzati méretek miatt gyakoribb a vállak illetve a plexus brachialis traumás sérülése
• polycytaemia: a normálisnál magasabb vörösvértestszámot jelentő állapot
• hipoglikémia: 15-25 %-ban fordul elő, az újszülöttben alacsony vércukorérték alakul ki (közvetlenül a szülést követő időszakban)
• hipokalcémia: az újszülöttben a normálisnál alacsonyabb a kálcium szint
• hyperbilirubinémia: a magzati korban jelen levő, a normálisnál magasabb számú vörösvértest a születést követően elkezd lebomlani, mely folyamat következtében a vérben megemelkedik a bilirubin szint, így kialakul az újszülött kori sárgaság
• respiratory distress syndroma: légzési elégtelenséget jelentő tünetegyüttes, mely az újszülött életét  közvetlenül veszélyezteti.

A fenti szövődményekről egyöntetűen elmondható, hogy a terhesség szoros ellenőrzése, illetve jó anyagcserekontroll mellett előfordulásuk nagyságrendekkel csökkenthető.

Ahogy korábban írtam, terhességi diabétesz során az anya inzulin elválasztása nem képest lépést tartani az igényekkel, így a vércukorszint a magzatban és az anyában is egyaránt emelkedik, különös tekintettel az étkezést követőekre (posztprandiális értékekre). A hiperglikémia (emelkedett vércukorszint) önmagában is fokozza a magzati növekedési hormonok elválasztását. Továbbá a vércukorszint emelkedést ellensúlyozandó, a magzat szervezetében nő az inzulin produkció. A magzati magas inzulin szint  –lévén, hogy az inzulin egy növekedési hormon- tovább fokozza a magzat tápanyag-, és zsírraktározását is, melynek következtében makroszómia („nagytestűség”) alakulhat ki, mely a kezeletlen gesztációs diabétesz egyik leggyakoribb szövődménye. Makrószómiáról beszélünk abban az esetben, ha a születési súly nagyobb, mint 4000g. A gesztációs diabétesz idejében történő felismerésének, és a kezelés haladéktalan megkezdésének fontosságát adja, hogy amennyiben a terhesség alatt az anyánál kezeletlen diabétesz áll fenn, a makroszómia kialakulásának esélye mintegy 15-45% az euglikémiás (normális vércukorszinttel járó) terhességhez képest. Az előfordulás valószínűsége a rossz vércukorkontroll mértékével arányosan emelkedik. A nem megfelelő szénhidrát anyagcsere mértékével arányosan növekszik a spontán vetélések gyakorisága is.

Jelenleg Magyarországon a terhesség második trimeszterében a 24-28. hét között minden várandósnál elvégzik az orális glükóz tolerancia tesztet (OGTT). Az ellenőrzés ennél természetesen lehet szigorúbb, elsősorban a fokozott kockázatú várandósok körében; ebben a csoportban akár mind a 3 trimeszterben is elvégezendő az OGTT, sőt azok normál eredménye ellenére is indokolt lehet az éhomi, illetve az étkezés utáni vércukorszint ellenőrzése. Későbbi cikkben fogok arról írni, hogy ki minősül fokozott kockázatú egyénnek gesztációs diabétesz mellitusz (GDM) vonatkozásában.

Hogyan történik az OGTT elvégzése?

• a vizsgálat alkalmával 75 g glükóz kell 250-300 ml vízben feloldani, melyet 5 perc alatt kell elfogyasztani,
• a vizsgálat reggel éhgyomorra történik, mely legalább 10 óra éhezést jelent,
• a terhelést megelőző 3 napban korlátozás nélküli, de minimum 150 g szénhidrát bevitele szükséges,
• a vizsgálat előtt szokványos fizikai aktivitást kell végezni; erre azért van szükség, mert a testmozgás csökkenti az inzulin-rezisztenciát, így az intenzív testmozgást követően a vércukorértékek csökkennek (fals negatív eredményt adhat az OGTT),
• a vizsgálatot stressz mentes környezetben kell lebonyolítani, a dohányzás mellőzésével; a stressz normális szénhidrát-anyagcseréjű betegek esetén is emeli a vércukrot,
• a terhelés eredményét befolyásoló tényezőket is figyelembe kell venni, pl. betegség, gyógyszerszedés.
• a szénhidrát anyagcsere kiértékeléséhez a 0. (azaz az éhomi) és a 120 perces értékeket kell figyelembe venni.

 Az eredmények kiértékelése a jelenleg elfogadott ajánlás szerint: 

 - Normális glükóztolerancia: a 0. perces (éhomi) vércukor 5.5 mmol/l vagy az alatti érték, és a 120 perces OGTT 7.7 mmol/l vagy az alatti. (a kettő feltétel egyidejű fennállása szükséges!)

 - Gesztációs diabétesz mellitusz: a 0. perces (éhomi) vércukor 5.6 mmol/l vagy afölötti, és/vagy a 120. peres OGTT érték 7.8 mmol vagy afölötti (a GDM diagnózis kimondásához elég az egyik feltétel teljesülése is!).

Korábbi cikkben már olvashattuk, hogy a vércukorszint emelkedését számos hormon képes előidézni, ám annak csökkentésére egyedül az inzulin képes. A terhesség során fejlődő méhlepény (placenta) a magzat vérkeringését, gázcseréjét és tápanyag felvételét hívatott biztosítani.

A placenta több hormont is termel (ösztrogének, progeszteron, stb.), melyek egy része emeli az anyai vércukorszintet, tehát az inzulinnal ellentétes (kontrainzuláris) hatású. A vércukorszint emelő hatást azáltal fejti ki, hogy a szervezet szövetinek inzulinnal szembeni érzékenységét csökkenti (inzulinrezisztenciát fokozza), azaz azonos mértékű vércukorszint csökkenéshez több inzulin szükséges. A terhesség harmadik trimeszterében a 24 órás átlagos inzulinszint -a méhlepény növekvő hormon termelése miatt- kb. 50%-kal magasabb, mint nem terhes állapotban.

Egészséges szénhidrát anyagcsere esetén az anya hasnyálmirigye elegendő inzulint termel ahhoz, hogy a contrainzuláris hormonhatás ellenére sem emelkedjék meg számottevően az anya vércukor szintje. A terhességek mintegy 6-8%-ában azonban az anya inzulin termelése nem tud lépést tartani a vércukorszint növelő hormonok hatásával, így a vércukorszint –az éhomi vércukor szint is- mind az anyában, mind a magzatban magasabb szinten stabilizálódik, kialakul a terhességi diabétesz.

Diabétesz mellitus (cukorbetegség, cukorbaj): olyan anyagcsere betegség, melynek központjában a szénhidrát-anyagcsere zavara áll, de a kórfolyamat érinti a zsír- és fehérje-anyagcserét is.

Terhességi cukorbetegségnek (gesztációs diabétesznek) nevezzük azt az állapotot, amikor a cukorbetegség a terhesség folyamán kerül először felismerésre. A várandós kismamának korábban nem volt diagnosztizált cukorbetegsége, arra a terhessége folyamán derül fény. A terhességi diabétesz –ahogy a többi diabétesz is- emelkedett vércukorértékekkel jár, ami hatással van a terhességre, az anya és a magzat egészségére is, ezekről részletesen egy későbbi cikkben írok.

Magyarországon a terhességek kb. 6-8%-ában fordul elő a cukorbetegség enyhébb vagy súlyosabb formája. A 6-8%-ba beletartoznak azok a nők is, akiknek már a terhesség előtt is volt diabétesze, ám ez a terhességig még nem került felismerésre. Ez az összes terhességi diabétesz mintegy 10%-át teszik ki.

Várom a kérdéseket, hisz tudjátok:

"Nem a válasz a félelmetes, hanem ha elfogynak a kérdések." -  Babylon 5 című film

"Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat.” (Buddha)

A szénhidrát anyagcsere illetve a vércukorszint szabályozás központi hormonja az inzulin. Az inzulin egy peptid (aminosavakból álló) hormon, amely a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek béta sejtjeiben szintetizálódik és a szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcsere szabályozásában vesz.

A táplálék formájában elfogyasztott szénhidrát emésztése és felszívódása a gyomor-bélrendszerben történik. Az emésztőenzimek a bevitt szénhidrátot végső soron egyszerű cukrokká bontják (monosachariddá). Ilyen monoszacharid a glükóz is. Minél több egyszerű szénhidrátot tartalmazott az elfogyasztott étel, az annál gyorsabban képes felszívódni, bekerülni a vérkeringésbe, azaz emelni a vércukrot.

Képzeljünk el egy kaput (bélfal), ahol egy biciklin egy ember (monoszacharidok, pl. a glükóz) akadály nélkül, azonnal át tud hajtani. Ám azok az emberek, akik 2-3-an ülnek (poliszacharidok) egy biciklin már kénytelenek megállni a kapu előtt, leszállni a bicikliről és úgy átsétálni, az ő átjutásuk már lassabb lesz.

A vérkeringésbe bejutott cukor értelemszerűen emeli a vércukorszintet, ami a hasnyálmirigy béta sejtjeiből inzulin hormon felszabadulását váltja ki; minél kifejezettebb a vércukorszint emelkedés a vérben, annál több inzulin szabadul fel a hasnyálmirigyből. A felszabaduló inzulin több mechanizmuson keresztül csökkenti a vércukorszintet, melyek közül a legfontosabbak:

1. hatására a vázizom sejtek fala átjárható lesz a glükóz számára: valójában az inzulin egy úr, kinyitja a bejárati ajtót. A vérből a cukor betódul az izomsejtekbe, akik ebből nyernek energiát, a vérben pedig csökken a cukorszint.
2. a máj is termel glükózt, ami az étkezések közötti szünetekben látja el cukorral, azaz energiával a sejtjeinket. Az inzulin leállítja a máj önálló cukortermelését, mely szintén a vércukorszint csökkenés irányába hat.
3. amennyiben már a szervezet minden szövete „jóllakott” cukorral, ám a vérben még mindig magas a vércukor szint, akkor az inzulin hatására a zsírsejtek veszik fel a cukrot, ahol zsír formájában „nehezebb időkre” elraktározódik a felesleg.

A fenti mechanizmusoknak köszönhetően egészséges szervezetben az éhomi vércukorszint 3.9-6.0 mmol/l közötti tartományban mozog.